A társadalom tükrében: Hogyan befolyásolja a 'tökéletes élet' elvárása a fiatal felnőtteket?

Sokunk számára ismerős lehet az érzés, ami a húszas éveink vége felé egyre erősödik – mintha egy láthatatlan visszaszámláló óra ketyegne a kezünkben, sürgetve, hogy elérjük az élet nagy mérföldköveit. A társadalom, a család és saját elvárásaink mind egyszerre sürgetnek bennünket, hogy megtaláljuk az “igazit," eljegyezzük magunkat, és családot alapítsunk. Ha ezek a lépések elmaradnak, könnyen megjelenhet a szorongás és úgy érezhetjük, hogy nem csak saját magunknak, de a környezetünknek sem tudunk megfelelni.  

Ez a cikk egy háromrészes cikksorozat nyitó része, amelyben azt járjuk körbe, hogyan formálja és milyen hatással van (1) a társadalmi nyomás, (2) a családi elvárások és (3) a párkapcsolati szorongás a fiatal felnőttek életére és döntéseire.

Társadalmi normák: hogyan éljük az életünket?

“Még mindig egyedül vagy?”, “Nem gondolod, hogy ideje lenne komolyra fordítanod a dolgokat?”, “A te korodban én már…”, “Mikor jön a baba?”, “Nem félsz, hogy kifutsz az időből?”, “És mik a terveid a karrieredet illetően?”...

Biztosan számodra is ismerősek az ilyen és ehhez hasonló mondatok egy családi összejövetelen, vagy akár csak egy átlagos hétköznapi beszélgetésben.  Ezek a kérdések gyakran kéretlenül érkeznek, és szinte mind ugyanazt sugallják: az elvárást, hogy bizonyos életkorig teljesítsük azokat a társadalmi normákat, amelyek szerint „rendben” van élni. Egy láthatatlan mércének próbálunk megfelelni, amely meghatározza, hogy milyen a “helyes” életút és ha ettől eltérünk, könnyen megjelenhet a szorongás: vajon le vagyunk maradva? Jó az, ahogyan élünk, vagy tényleg másképp kellene csinálnunk? 

Az élet szinte minden szakaszához tartoznak bizonyos társadalmi elvárások. Kisgyermekkorban a hangsúly az egészséges fejlődésen van, és hogy vajon időben sajátítjuk-e el az adott időszaknak megfelelő viselkedéseket, az érettségi után jön a kérdés, hogy “merre tovább?”, és röviddel ezután már az esküvő és a családalapítás kerül előtérbe. Ezek a normák évszázadok alatt alakultak ki, és még ma is erős nyomást gyakorolhatnak ránk, megfosztva minket attól, hogy a saját tempónkban éljük az életünket. 

A társadalmi normákkal járó szorongás

Az elvárások hatása alatt sokan úgy érezhetik, hogy egy láthatatlan versenyben vesznek részt, ahol minden egyes mérföldkő számít. Ha elérjük őket időben, úgy érezzük, “rendben vagyunk”. Ha viszont valami elmarad vagy késlekedik – például nincs még stabil párkapcsolatunk, nem házasodtunk meg, vagy nem született gyermekünk –, könnyen elbizonytalanodhatunk. Ebben ma különösen nagy szerepet játszanak a közösségi média oldalak, ahol nap mint nap szembesülünk nem csak ismerőseink, de idegenek karrier sikereivel, eljegyzési fotóival, esküvői képeivel és babahírekkel. A látszólag tökéletes életek és mérföldkövek ezáltal folyamatosan emlékeztetnek minket arra, hogy hol “kellene tartanunk”, ami egyre nagyobb nyomást gyakorolhat ránk. 

Nem csoda tehát, hogy a húszas éveink közepétől kezdve egyre nagyobb szorongást élhetünk meg, különösen akkor, ha úgy érezzük, hogy az életünk nem halad olyan gyorsan vagy olyan irányba, mint másoké. A társadalmi elvárások miatt könnyen kialakulhat bennünk egy belső feszültség, ami eltereli a figyelmünket arról, ami valóban fontos: hogy a saját tempónk szerint, a saját igényeink alapján éljünk.

Hogyan kezeljük a társadalmi nyomást és a vele járó szorongást? 

1. Ismerjük fel a szorongásunk forrását

• Az első lépés, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy szorongunk. Fontos felismerni, ha bizonyos élethelyzetek vagy kérdések – mint például a karrier, családalapítás vagy elköteleződés – fokozott stresszt okoznak. Próbáljuk meg konkrétan meghatározni, hogy mely területeken jelenik meg ez az érzés, és milyen szituációk váltják ki. Ez segít abban, hogy célzottabban kezeljük a problémát.

2. Azonosítsuk az elvárások forrását

• Gondoljuk át, honnan származnak ezek az elvárások. A társadalmi normák, családtagok, barátok és a saját magunkkal szembeni követelmények egyaránt erősen befolyásolhatnak minket. Érdemes azt is megfigyelni, hogy milyen módon jelennek meg ezek az elvárások: konkrét kérdések formájában („Mikor jön a baba?”), kritikus megjegyzésekkel, vagy finomabb, indirekt jeleken keresztül, például ajánlott programok, könyvek, cikkek vagy ismerősök/barátok példája révén. Ha megértjük, honnan jön a nyomás, könnyebben tudjuk kezelni.

3. Válasszuk szét a külső és belső elvárásokat

• Ha úgy érezzük, hogy elsősorban külső nyomás alatt állunk, érdemes megvizsgálni, hogy mennyire értünk egyet ezekkel az elvárásokkal. Lehet, hogy a társadalom vagy a környezetünk elvár bizonyos dolgokat, de ez nem jelenti azt, hogy nekünk is feltétlenül követnünk kell azokat. Próbáljuk meg elkülöníteni a saját értékrendünket a külső elvárásoktól, és tudatosan eldönteni, hogy mi az, ami számunkra valóban fontos.

4. Fogalmazzuk meg a saját céljainkat

• A külső elvárások nyomása könnyen elhomályosíthatja azt, amit mi magunk szeretnénk. Szánjunk időt arra, hogy tisztázzuk a saját vágyainkat és céljainkat. Mi az, ami boldoggá tesz minket? Mi az, amit ténylegesen el akarunk érni, függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak? Írjuk le ezeket a célokat, és dolgozzunk ki egy tervet a saját tempónk szerint, ahelyett, hogy mások elvárásai szerint élnénk.

5. Tanuljunk meg határokat húzni és nemet mondani

• Ha gyakran érkeznek kéretlen kérdések vagy kritikák a környezetünkből, érdemes megtanulni, hogyan lehet udvariasan, de határozottan határokat húzni. Ha nem szeretnénk egy adott témáról beszélni, nyugodtan mondhatjuk, hogy nem kívánunk erre válaszolni, vagy tereljük a beszélgetést más irányba. Az is rendben van, ha elmondjuk, hogy a saját időnk szerint szeretnénk élni az életünket, és nem érezzük szükségét a sietségnek.

6. Keressünk támogató közösségeket

• Fontos, hogy olyan emberekkel vegyük körül magunkat, akik megértik és támogatják az értékrendünket és döntéseinket. Keressünk olyan barátokat, közösségeket vagy támogató csoportokat, ahol hasonló élethelyzetben lévő emberekkel oszthatjuk meg a tapasztalatainkat. Ezek a közösségek erősíthetnek abban, hogy a saját utunkat járjuk, és csökkenthetik a külső nyomás miatti szorongást.

7. Legyünk türelmesek és elfogadók önmagunkkal szemben

• Ne feledjük, hogy mindenki más ütemben halad, és nincs “egy helyes” út az életben. Adjunk magunknak időt, hogy a saját tempónkban érjük el a céljainkat, és legyünk elfogadóak önmagunkkal szemben, ha valami nem úgy alakul, ahogy azt a társadalmi normák sugallják. A legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat a saját bőrünkben, függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak.